Aktualitások
2024. november-december
Kedves Közösségünk! Rudolf Steiner Alapkőmeditációjának részletével kívánunk Nektek és családotoknak Áldott Ünnepeket!
(a szerkesztők: Szecsődi Valéria, Horváth Julianna, Nyárády Istvàn)
Idők fordulóján
Belépett a földi létbe
A világ szellemi fénye;
Az éjszakai sötétség
Uralma megszűnt,
Nappali fény támadt
Az emberi lelkekben.
Fény,
Mely melegíti
A szegény pásztorok szívét;
Fény,
Mely megvilágosítja
A bölcs királyok fejét.
Isteni fény,
Krisztus napfénye
Melegítsd
Szívünket,
Világosítsd meg
Fejünket,
Hogy jó legyen,
Amit szívünkből megalapítunk,
Értelmünkkel
Céltudatosan tenni akarunk.
(Rudolf Steiner)
Karácsonyi Játékok ‒ érték, amelyet a Waldorf-iskola közvetít
„Minden évben találkoznak (pedagógus) színjátszó társulatok, és útra kelnek, hogy 3 dologra tanítsanak minket a karácsonyi játékokon keresztül:
A paradicsomi játék: honnan jöttünk
Krisztus születése ‒ pásztorjáték: hogyan találunk magunkra
A három királyok játék: merre tartunk
(…) a játékok összefoglalják, ami a nevelés és tanítás lényege: életorientációt adnak azokhoz az erőkhöz, amelyek az ember személyiséggé válását támogatják és gátolják – megmutatják az igaz út kihívásait, nehézségeit, veszélyeit -, megmutatják a segítő erőket, amelyek az ember szellemi fejlődését támogatják.
Ezek az ősi képek belénk ivódnak, vezetik érzékelésünket, segítenek, amikor saját ítélőképességünk még nem fejlődött ki. A karácsonyi játékok a Waldorf-iskoláknak nem nosztalgikus részei, hanem olyan szellemiségből erednek, ahonnan minden nevelő és tanító inspiráció fakad. A karácsonyi játékok évente egy alkalommal iskolánk nevelési alapjait mutatják be mesélő képekben.”
(Részlet Benedikt Hardrop : Der oberuferer Weihnachtsspiele című írásából melyet: Demmler Julianna fordított)
Kékvölgy Zenei Műhely: Adventi hangverseny
Szent Miklós napja gyönyörű fehérbe öltöztette a tájat adventi hangversenyünk örömére, csakúgy, mint a tavalyi évben! Az euritmiaterem zsúfolásig megtelt nézőkkel, hangszeres diákjaink pedig ismét csodás koncerttel ajándékoztak meg bennünket! Puskás Erika nemezlámpái és régi Kékvölgyes diákjaink üvegképei tették még ünnepibbé az eseményt.
Merkó Ágnes tanárnőnk zongorajátékával hangolódhattunk rá a muzsikára, majd a Kékvölgy Zenekar dalaival kezdődött a gyerekek fellépése. Összesen 42 diákunk énekelt vagy játszott hangszerein: hallhattunk zongorát, fuvolát, még basszusfuvolát is, gitárt, hárfát, tamburát. A büféasztal elég soványka volt, de annál finomabb, mind a fellépők kapták, nagy örömükre :) Legközelebb márciusban lesz hangversenyünk, akkor rögtön kettő is!
(Kóczán-Tóth Krisztina)
Adventi sokadalom
“Gyógyír csupán az,
ha az egész közösség
az egyes ember lelkének tükrében képződik,
s az egyes ember lelkének ereje
hat a közösségben.”
(Rudolf Steiner)
Kedves Szülők! Köszönjük minden osztálynak a sok segítséget, hogy újra megteremthettük gyermekeinknek az Adventi gyertyagyújtás közös lehetőségét. Köszönjük a kézműveseknek, koszorúkötőknek, mesélőknek, gyertyamártóknak, énekeseknek, büféseknek, melegétel főzőknek, berendezőknek, szervezőknek, szállítóknak, díszítőknek, elpakolóknak, takarítóknak az odaadó munkát. Ha van lehetőségetek, adjátok át az utánatok következő osztályoknak a tapasztalatokat, tekintsetek vissza az ünnepre. Hírlevelünk végén, a Kékvölgy21 kvízben megtudhatjátok, ki nevezte el a rendezvényünket!
(Szecsődi Valéria)
Arany-terem
Arany János balladái és versei elevenedtek meg a Sokadalom napján az Arany-teremben. A hetedikesek egy új színnel és egyben helyszínnel is jelentkeztek november 30-án. Egy relaxációs utazásra hívták az érdeklődőket. Pszichológusunk, Rozgonyi Ricsi és angoltanárunk Gossányi Juli szolgáltatták a lecsendesedéshez az útravalókat a gyertyafényes teremben. Erdélyi Attila különleges hangszereivel, Manfred Bleffert hangszerkészítő gongjaival és rézrudaival, esőbottal, csengettyűkkel, metalofonnal improvizáltak a gyerekek, hogy a nyugágyakban ‒ melyeket a Kisrigótól kaptunk kölcsön ‒, teljes odafigyeléssel tudjanak jelen lenni a hallgatók. Az első időpontra bátortalanul érkeztek a vendégek, de a teremben lévő szép hangulat sokakat közénk csábított. A versolvasók mindent beleadtak, hogy az általuk formált verset átálhessék a hallgatók is. A gyerekek a saját visszatekintésükben meg is tudták fogalmazni, kinek mi volt a legfontosabb az estben.
A szép kiejtés tartása, a hadarás elhagyása, a vers jó értelmezése, a vers képeinek vizualizálása, a megfelelő beleélés, az egyes szereplők “szinkronizálása”. Külön köszönet Galambos Péternek, Galambnak, hogy segített a felkészülésben, nagyon élvezték a gyerekek a közös munkát és sok tapasztalatot szereztek az előadóművészet terén. Kimondhatom, hogy megérintette őket ez belső utazás, önmagunk megismerése.
Az estén elhangzott Arany János művek: A walesi bárdok, Török Bálint, Pázmán lovag, Családi kör, Itthon, Vágy, Világ.
(Florália)
A nyolcadik osztály hírei
Euritmianap
November 29-én a nyolcadik osztály Veszprémbe utazott, hogy fellépjen az Euritmianapon. 300 ember nézhette meg a Waldorf iskolák euritmia-előadásait. Csodálatos produkció és felemelő élmény volt látni, ahogy a nyolcadik osztály bátran színpadra állt. A gyerekek ügyesen együttműködtek egymással, nyoma sem volt a kamaszkori nyegleségnek, lustaságnak, szétszórtságnak. A közönségnek nagyon tetszett az előadás, a végén többen gratuláltak.
(Dankovics Milán, 8. osztály)
Lecsó, szörp, méhviasz testápolók, szappan készítés művészete, avagy kémia epocha a 8. osztályban
A nyolcadikos kémia középpontjában a “konyhakémia” helyezkedik el. Miközben ismerkedtünk a szénhidrátokkal, fehérjével, olajokkal és zsírokkal, kísérleteink tulajdonképpen főzésből, sütésből és befőzésből álltak. Megtanultuk, hogyan kell elkészíteni a házi tésztát, hogyan kell cukorból szörpöt főzni, hogyan készülnek a méhviaszos testápolók. A szappankészítés izgalmas folyamatát is megismertük és a zöldség tartósítása eredményül befőztünk 87 üveg lecsót. Termékeinket felkínáltuk a Sokadalomban. A begyűjtött pénzből év végén elmegyünk kirándulni.
(Angelika néni)
Platonikus testek
Geometria epochán pedig a szabályos, avagy platóni testekről tanultunk. Jól megfigyeltük a poliéderek tulajdonságait és megformáztuk őket papírból és agyagból is.
(Vanekova Angelika)
Márton-napi segítség
A nyolcadik osztály idén több segítő tevékenységgel csatlakozott a Márton-napi időszakhoz. Meghirdettük, hogy szívesen megyünk segíteni olyan családokhoz, ahol sok kézre van szükség. Kertekben gereblyéztük az avart, tűzifát pakoltunk, sepregettünk, fát metszettünk. Pomázra is elmentünk a rászorulóknak szánt “szociális fát” hasogatni és teherautóra pakolni, komposztot lapátolni és a mulcsot zsákokba rakni. Egy osztálynyi nyolcadikos rövid idő alatt rengeteg munkát el tudott végezni.
(V.A.)
Fényt vittünk ‒ az ötödik osztály útja
Egy rég kitaposott úton járt az ötödik osztály novemberben, amikor ellátogattunk a budakalászi idősek otthonába. Márton útján mentünk és szépséget, emlékeket, örömöt vittünk magunkkal az ott élő időseknek, akik minden évben várják a Kékvölgy ötödik osztályának látogatását.
Idén két csoportban készültek a gyerekek euritmiával. Az Itt van az ősz ismerős és melengető szavai mély emlékeket ébresztettek a hallgatóságban, majd az advent előtti vásárok forgatagát idéztük egy angol többszólamú dallal, végül pedig furulya muzsikára táncoltak az ötödikesek.
Az idősek az előadás után személyesen is megköszönték a bemutatót és nagy szeretettel várják a következő ötödik osztályt egy év múlva.
(Zsuzsa néni)
I. Médiatudatosság napja (7-8. osztály)
Egy egész napot betöltő forgószínpadszerű-szerkezetű napra gondoljatok. Négy helyszín négy csapat, négy téma. Vendégeink voltak Kozári Kata festőművész (volt Kékvölgyes szülő, Zimre Zsuzsa újságíró (volt Kékvölgy szülő) Kóczán Gábor fotográfus (ki nem ismeri?). Kata egy különleges képolvasási módozatot mutatott meg a gyerekeknek. Aki volt már a Kékvölgy Műhelyen maga is megtapasztalhatta, hogy milyen a másik szemével látni, mennyire különböznek a definícióink, milyen szofisztikáltan kell megfogalmaznunk valamit, hogy azt pont úgy értse a másik, ahogy mi. Gábor különböző fotókat hozott és együtt próbálták a gyerekekekkel megfejteni az üzenetüket. Zsuzsa, aki egyébként Molnár Ferenc jogörököseinek egyike, a Pál utcai fiúk érdekes mozzanatait íratta meg a gyerekekkel különböző újságstílusokban, úgy tudom, hogy még álhíreket is fedeztek fel közösen. Angelika néni, aki ezen a napon csak kísérő volt, nagy szeretettel gondozza a kalligráfia művészetét a középtagozaton a média órák keretében. Jómagam pedig gépírással örvendeztettem meg a fiatalságot, melyet évközben is gyakorolhatnak az iskola notebookjain. Lesz folytatás, tele vagyunk ötletekkel! Már nagyon várjuk!
(Vali néni)
Kékvölgy Zenei Műhely: Szülők hangversenye és kiállítása
Rendhagyó módon idén novemberben a lenti épületben rendeztük meg a Szülők hangversenyét, immár negyedik alkalommal, melyet harmadik éve kiállítás is kísér. Segítőtársamnak Angerer Adriennenek hála 13 kiállítónk alkotásaiban gyöngyörködhettünk! Fantasztikus élmény volt az aulába belépni, ahová a bejutást Huszka Zsolt fejmagasságban belógatott ivócsanakjai tették izgalmasabbá. Ám aki sikerrel vette az akadályt, elnyerte méltó jutalmát, s kedvére gyönyörködhetett a szebbnél szebb alkotásokban: kerámia tárgyak, szobrok, nemez-, ötvös- és famunkák, makramék, grafikák, akvarell képek, képek, saját könyvek és versek kincsestárában csemegezhetett tekintetünk. Az 5-esek termébe lépve pedig megérkeztünk a “hangversenyterembe”, ahol a szülői kórus nyitotta meg a koncertet Blaskóné Tímár Eszter vezetésével. A kórust Tóth-Kurtz Márton követte, saját szerzeményű dalával, majd Vadadi Adrienn játszott és mesélt kedvenc mesekönyvéből. A sort három apuka zárta, Aradi-Beöthy Róbert, Kellner Zsolt és Méhes Márton, akik kalotaszegi hajnali énekük után fergeteges legényest táncoltak, volt szülőtársunk, Péteri Ákos és két Magoncos szülő muzsikájára.
Láb nem maradt mozdulatlan a közönség soraiban sem, de nem is kellett sokáig pihenniük, mert Lányi Gyuri bácsi és a Magoncos szülők, diákok hamarosan elkezdték húzni a talpalávalót a tornateremben. A kicsik tánca után Gyuri bácsi megismertetett bennünket a jelen lévő hangszerekkel, majd sorra következtek a “rendek” a fáradhatatlan táncosoknak. A büféasztalt is roskadásig telt az általatok készített finomságokkal, s zsíros deszkával, amihez a kenyerek Hudák Zsófi és Kovács Laci kemencéjében sültek. Köszönet a sok testi-lelki táplálékért, jövőre folytatjuk!
Ezt a kedves képeslapot Rácz Eszter szülőtársunk erre az alkalomra készítette, köszönőajándéknak!
(Kóczán-Tóth Krisztina)
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom...
A november 18. hétfői, tavasziasan meleg napsütés inkább a Húsvét, mint Szent Miklós közeledtére utalt, de kedden és szerdán már ősziesen ködösre, borongósra fordult az idő. Igazi meglepetés volt, hogy pénteken egy harmadik évszak, a tél is beköszöntött. Mintha egy mesebeli erdőbe csöppentünk volna, ahol év vége felé találkozik egymással az a bizonyos körbe-körbe járó négy vándor.
Pénteken reggel térdig érő hó fogadta a gyerekeket a faluban. Szentendréről csak lassan lehetett feljutni a behavazott úton. Erre most az autó helyett sokkal inkább egy csengős szán lett volna a megfelelő jármű.
8 óra után pár perccel a hideg ellenére már nagy élet volt a Szabadság téren. Úgy tűnt, mintha a fél falu kivonult volna. Egyesek a hóhelyzetet beszélték meg kisebb csoportokban. Mások, gyerekek és felnőttek, a falu lakosai és az iskola tanulói, tanárai együttes erővel lapátolták a havat, hogy meg lehessen közelíteni az iskolát, a buszmegállót. A kisebb gyerekek kerékpár és roller helyett ma szánkóval érkeztek, és eszükbe sem jutott bekéretőzni egy autóba, ami felvinné őket a fenti épületbe. Sokkal nagyobb kaland volt egymást húzni vagy hóval dobálni a hófehérbe öltözött Béke utcán!
A Hrabina utca végén puha csend fogadta az érkezőket. Ez nem sokat változott akkor sem, amikor a szánkózástól kipirult arcú gyerekek is megérkeztek. Kb. harminc gyerek szánkózott, hógolyózott és épített hóembert az udvaron ezen a délelőttön. Nem számított, hogy ki melyik osztályba jár, fiú-e vagy lány, a csillogó hó mindenkit összebékített. A gyerekek szeme hasonlóan csillogott, amikor két óra múlva, kissé átfagyva beszállingóztak az épületbe. Most jól esett a meleg tea és a tízórai, majd egy kis társasozás a tanteremben, miközben a ruhák a radiátoron száradtak. A délelőttöt végül - Péter bácsi felhívására - a gyerekek apraja-nagyja az euritmia-teremben fejezte be egy nagy közös Bothmer-játékkal.
(Myrtill néni)
Lajos a hóember
Egy pénteki havas napon óriási hócsata után, végre, elkezdtünk építeni egy gigantikus hóembert, Lajost.
A feje volt akkora, mint egy átlagos hóember legalsó része. Mikor mind a három részével készen lettünk, egy létra segítségével, bocsánat, varázslattal felemeltük egymásra a részeit. Egy hatalmas répát kaptunk a hatodikosoktól, ezt kineveztük orrnak. A hetedikesek szenet adtak szemnek. Majd bementünk és Angelika néni gratulált a hóemberhez. De a szomorú hírt is hozta, Lajos leomlott...
(Medvecz Luca, 5. osztály)
Pedagógia előadások leendő elsős szülőknek
Új Pszichológus kollégánk bemutatkozása: Rozgonyi Richárd
Kedves Szülők!
Rozgonyi Richárd (Ricsi) vagyok, okleveles pszichológus, a Károli Gáspár Egyetemen, klinikai specializáción végeztem 2019-ben. Lélektani tanulmányaim megkezdésével párhuzamosan kezdtem fiatalokkal foglalkozni, mely közel egy évtizede része mindennapjaimnak. A tanulási vagy szociális nehézségekkel együtt élő fiatal felnőttekkel való munka érdekelt a leginkább, ezért indultam el ezen a tapasztalati vonalon. Holisztikus szemléletben és pszichodráma módszerben képződtem, emellett a felnőtt addiktológiai segítségnyújtásban is tapasztalatot szerezhettem és a szervezetpszichológia területén is kipróbáltam már magam.
Úgy gondolom, hogy a Waldorf szellemiségben történő nevelés-oktatás a világ megismerésének legnyitottabb és -elgondolkodtatóbb formája, amely belsővé tehető élmények gazdagításával segíti önállósodni a gyereket és támogatja abban, hogy minél rugalmasabban feltalálhassa magát az életben. Egyetemi éveimben a Waldorf és a Károli közös óbudai kampuszára járhattam, ahol számos jó hangulatú beszélgetésben volt részem tanulókkal és tanítókkal egyaránt, ezért nagy örömmel tölt el, hogy a Kékvölgy Waldorf közösségébe tartozhatok!
Az iskolában hozzám érkezők részére garantálom a biztonságot nyújtó keretek és közös határok felállítását és betartását, valamint az aktuálisan meghatározó vagy akadályt jelentő események átdolgozását, feloldását. Olyan erőforrások és eszközök kialakítására törekszünk, amelyekkel a jövőbeli események megérthetőbbé és magabiztosan szabályozhatóvá válnak. Találkozásaim célja minden esetben a gyermek valódi mivoltát meglátni és számba venni, hogy mit tudok tenni érte, közérzetéért, lelki egészségéért.
(Rozgonyi Ricsi)
Kékvölgy21 kvíz
Ezt a kvízjátékot játszottuk 2024 szeptemberében az iskola születésnapján, a 21. évfordulónkon. Szeretünk játszani, ezért a kérdéseket mókás válaszlehetőségekkel adtuk meg a helyben alakult csapatoknak. Gondoltuk, hogy így utólag közreadjuk azoknak is, akik nem tudtak eljönni, vagy akik tudni szeretnék, mik is történtek az alapítás és az építkezés éveiben. Jó szórakozást!
(Vali és 𝝅)
2024. szeptember-október
Közeledik Szent Márton napja
Egyszer régen, nagyon régen élt egy bátor katona. Dicső fegyverzetét csodálták, harcostársai tisztelték. Amikor kiment a közeli dombokra szétnézni, nem közeledik-e ellenség, tekintetét végighordozta az őszi tájon. A lankák mögött a nap éppen az utolsó sugarait küldte, bearanyozva a földet. Amint így álldogál, egyszeriben valaki megfogja a saruját. Hát a kisfia áll mögötte! A gyermek észrevétlen surrant apja után. Az apa megsimogatta a fiúcska fejét.
- Édesapám, én is katona leszek, ha megnövök? – kérdezte a gyerek.
- Remélem, fiam, és azt is remélem, hogy te is hűségesen szolgálod majd császárunkat. A római császárt szolgálni a legszebb dolog a világon - szólt elmélázva az apa.
Teltek múltak az évek. A kisfiú megnőtt, szép szál legény lett belőle. Büszke is volt rá az apja, hiszen éppúgy, mint egykor ő, a fiából is kiváló katona lett. Tisztelte a császárt, és hamarosan teljesült a vágya, katonatisztté léptették elő. Egy őszi estén ez a fiatal katonatiszt a környező dombokat járta társaival és szolgáival. A többiek egy kicsit lemaradtak tőle, de nem tévesztették szem elől piros köpönyeges alakját. Látták, amint az alkonyat félhomályában lova egyre jobban szaporázza lépteit.
- Nagyon igyekszik hazafelé ezen a hűvös őszi estén!
- Rajta, érjük utol, mindjárt beköszönt az est! A városkapunál beérjük, ha vágtázunk! - bíztatták egymást.
A piros köpönyeges katona valóban közel járt már a városkapuhoz. Feltámadt a csípős szél, fázott már keze, lába. Éppen összehúzta magán a köpenyét, amikor egy romos szentély mellett vitte el az útja. Ez az ódon hely mindig elhagyatott, szívszorító látványt jelentett neki, valahányszor erre lovagolt. Egyszeriben fagyos hideg lett. A köpenye alatt is érezte, a novemberi dermesztő szelet, ahogy egészen a csontjáig hatol. Lova is prüszkölni kezdett, lehelete jól látszott a hideg levegőben. Lassított a léptein.
- Épp, ideje hazaérni-gondolta, és feltekintett a hideg, tiszta égboltra. Jól látszott a Tejút millió és millió apró csillaga.
Közelért a romos épülethez. Egy furcsa, ember alakú forma rajzolódott ki a falat befutó repkény előtt. - Vagy egy kő lenne? – tanakodott magában. Megállította a lovát és lassú lépésben közeledett a romos épület felé. Egyszeriben felismerte: egy rongyokba takart koldus ül a hideg köveken! Elővette tűzszerszámait, fáklyáját meggyújtotta, hogy jobban lássa a
szerencsétlent. Akkor látta, hogy foszladozó ruhában, fejét lehajtva, összegörnyedve kuporog a
fázó ember. Lába fedetlen, még saru sincs rajta!- döbbent meg a katona. A koldus felemelte a fejét, sápadt arcán elgyötörtség és félelem látszott.
- Segíts rajtam, jó lovag!- kérlelte alig hallhatóan megdermedt ajkaival. Keze, lába reszketett a hidegtől.
Hirtelen lódobogást lehetett hallani, társai utolérték, de meg is állították rögvest lovaikat, amint a fáklya fényében meglátták, hogy a katona éppen leveti vastag, meleg piros köpenyét és kardjával, egy hirtelen mozdulattal kettévágja. Látták, amint leszállt a lóról és a köpönyeg felét a koldusra teríti. A másik felét a vállára vetette, és mielőtt bárki megszólalt volna, felpattant ismét a lovára és vágtázva indult a városkapun befelé.
Mélyen aludt az éjszaka a finom, kényelmes ágyában. Még az éjjel történhetett, álmában, hogy megjelent neki egy arc, melynél szebbet még sohasem látott, és tisztán hallott egy hangot is:
- Amit a koldussal tettél, te lovag, azt velem tetted!
Ébredés után, reggel, sőt napközben is jól emlékezett az arcra és a hangra. Olyan erősen élt benne tovább, hogy elhatározta, megkeresi. Találkozni akart vele. Ezt a felejthetetlen arcot, ezt a hangot hosszú ideig kereste. Sokkal később találta meg, de megtalálta. Nem úgy, ahogy korábban gondolta, nem emberi arcban és hangban ismert rá, hanem, amikor otthagyta a katonáskodást, megkeresztelkedett és Jézus Krisztus követője lett, azaz keresztény ember. Nevét is megváltoztatta: Martin, magyarul Márton lett a neve. Szent Márton néven ismerik őt, és ezt a régi történetet is.
Ugye közületek is sokan ismerik, és mégis mindig jó felidézni a névnapja, Márton nap körül.
(Mezei Katalin meséje)
Szeptember a kertben
A kosok és az ürü mellé megérkezett két jerke, Bodza és Csoki. Így vált teljessé az iskola nyája.
Szeptemberben honismeret epochának adott otthont a kert, homokból megmintázták a gyermekek a környék hegyeit, dombjait, völgyeit, e mellett trágya hordásra, és az állatok gondozására is időt fordítottak.
Az 1., 2., 3. osztály egy héten keresztül minden nap kilátogatott a kertbe ahol Méhes Adrienn várta őket többek között a mi a bárányaink tavaly lenyírt gyapjával. Mosták, farkasolták, kártolták a gyapjút. Énekeltek, Adrienn történeteit hallgatták, miközben a bárányaink legeltek körülöttük. Kukoricát morzsoltak és az aranyló szemekből takarmányt kevertek legéndi biodinamikus tritikálé, és napraforgó magok hozzáadásával a tyúkocskáknak. A 3. osztály a búzaepocha során megművelte búzaföldjét és egy szép szartartás keretében elvetették az őszi búzát. Köszönjük a felsőbb osztályoknak is a segítséget, hogy a talajelőkészítésben segítettek a kertművelés órákon. A 8. osztály megkezdte a kisház lekövezését.
Betakarítottuk a kertművelés órák keretében a nyár elején vetett kukorica terméseket, amely vetés egy kísérlet volt arra, hogyan termeszthetünk takarmányt a kert állatainak és alapanyagokat a kézimunka órákra . Ennek a kukoricának a csuhéját használja fel majd Ildi néni az Adventi sokadalmon díszek készítéséhez.
Az iskola kert adott otthont a Waldorf Kertművelő Tanár Képzésnek. A gyerekek által behordott trágyát és a kert komposztját keverve a hétvégén felépítették és beoltották a halmot, új életet adva így a trágyának. Jövő ősszel újra várjuk a képzés résztvevőit, immáron hagyományt teremtve ennek a munkának. Addig is készítjük, hordjuk a gyerekekkel az új kupacot. A kert földjei így új erőt kaphatnak munkánk által.
Szülői felajánlásból kaptunk lapátokat, talicskát, kukorica darálót, és a takarmány tárolására szolgáló hordót. Nagyon köszönjük, jó hasznát látjuk.
(Czech Viki)
Köszönet a Pál utcaiaknak!
Az egyik legjobb projektmunka az osztályszíndarabok létrehozása. A felkészülés alatt rengeteg individuális, szociális képesség fejlődhet egy osztályban, beleértve a tanárok önismeretét is.
A projektben egy kiindulóponttól, az elképzelés szintjétől eljutunk a megvalósulásig, amikor is eljön a bemutató napja; ez az akarati nevelés egyik legmarkánsabb útja. Mindig azt tapasztaljuk, hogy a sok egyéni energia, a belefektetett munka, a lelkesedés, a csapatszellem képes valami nagyon egyedit, szépet, elgondolkodtatót létrehozni, ahogy mostanában szoktam mondani, még az ellenerők erejét is megtörni. Így történt ez a hetedikesek Pál utcai fiúk előadásánál is.
Már hatodik év végén elhatároztuk, hogy színpadra állítjuk a darabot, amelyet már ‘23 őszén közösen elolvastunk, és láttunk a Vígszínházban. (Az olvassunk és aztán nézzünk elvet már régóta használom: először a saját belső képeinkből építünk fel egy olvasmányt, majd csak ezután nézzük meg, hogy más, milyen belső képekkel dolgozik. Ez lehet színház és ebben az életkorban akár a film és mozi is.) Már a kezdet kezdetén technikai gond volt a forgatókönyv szöveggé formálása, aztán a díszletek monumentális elképzeléseinek megvalósítása, aztán meg egyszerűen vége szakadt az évnek és a nyári hangulatban körbetekertük a Tisza-tavat. (De jó volt!)
Az év elején, amíg a termünket műemlékvédelmi szakmai felügyelet mellett felújították, (lásd műszaki hírek) mi az euritmia teremben kezdtünk “építkezni”. A függönyök felkerültek, lett a színpadhoz raklap, beállítottuk a fényeket… A gyerekek minden nap egyre jobban tudták megformálni a szerepüket. De figyelem, ez nem amolyan exponenciális növekedés, hanem olyan mint a gyermek fejlődése, különböző algoritmusú, stagnáló és időnként retardáló. De ez az életszerű ‒ tudatosítom minden nap, és megyek, megyünk tovább, mert tudjuk, hogy nincs akadály előttünk!
Köszönöm minden hetedikesnek ezt a nagyszerű élményt. Jók voltatok Pál utcaiak. A szemek nem csak a nevetéstől, ámulattól, hanem a meghatódottságtól is könnyesek lettek. Soha nem volt még részem ilyenben! Köszönöm!
Köszönöm szaktanár segítőimnek is. Sápi Ildi, Ravasz Robi, Cserháti Kati és Erdélyi Attila, Timár Eszter segített minket a munkában. Természetesen a szülői támogatás is nagyon erősen érződött, nem csak az előadás utáni meglepetés-sütizésben, elpakolásban, hanem abban is, hogy végig megtartó erőként jelen voltak a háttérországban. Hálásak vagyunk a közönségünknek is, mert ahogy Sztanyiszlavszkij mondja:
“Közönség nélkül játszani ugyanolyan, mint egy rezonancia nélküli, puha bútorokkal és szőnyegekkel telerakott szobában énekelni. Zsúfolásig telt, együtt érző nézőtér előtt játszani pedig ugyanolyan, mint egy pompás akusztikájú helyiségben énekelni. A néző, hogy úgy mondjam, lelki akusztikát teremt. Befogad belőlünk valamit, és – akár a rezonátor – visszaadja nekünk saját eleven emberi érzéseit.”
(Szecsődi Vali)
21 évesek lettünk!
Gondoljunk vissza milyenek voltunk 21 évesen, mekkora utat tettünk meg a 14. életévünktől, milyen óriási változáson mentünk keresztül, míg eljutottunk abba az életkorba. Aztán gondoljunk arra, hány mérföldet kellett bejárni, hogy a 21-hez elérjünk. Csak hét év telik el és mennyire más jelenlét, tudatosság, éberség, életmotívumok jellemzőek az egyes életszakaszokra.
2024. Mihály-napján mi is ‒ akik összegyűltünk ‒ vissza- és előretekintettünk. 21-szer csendültek meg a csengők, 21 gyertya emelkedett a magasba, mindegyik egy-egy évünk szimbólumaként. Emlékek, melyek összefűzhetők, egy-egy osztályhoz, csoporthoz, személyekhez köthetők, ezáltal kirajzolva egy intézményi életutat, mint az udvaron található cikk-cakk út. Ha a térképre tekintünk jól kivehetően W-t látsz. Tudtad? Vajon szándékos volt elődeinktől, hogy ilyen utat építettek? Vagy a véletlen műve? Netán sorsszerű?
Tesszük fel a biográfiai kérdéseket magunknak az út kapcsán. Mi vagy ki vezette ide a családunkat? Tudjuk-e, hogy egy társadalmi kísérletnek vagyunk a részei? Tudjuk-e milyen változtatásokat szeretne a mozgalom elérni a világ sok-sok országában az antropozófia segítségével? Keressük a válaszokat szüntelenül, hogy felismerhessük, mi a dolgotok e világban, mi több, itt Pilisszentlászlón a Waldorf-iskolában. Mire akar tanítani az, hogy ide járunk, ide járnak gyermekeink, nap mint nap?
Egy Waldorf-intézmény is épp így szeretne tanulni önmagáról, mintázatairól, fejlődőképességéről, nehézségeiből, megdolgozott és megdolgozatlan témáiból. Ezért találkoztunk négy hete vasárnap hogy ezt a közös akaratot ünnepeljük, a közösség erejét érezzük.
(Florália)
Euritmia ünnep és az Artemisz Euritmia Színpad
2024. október 5-én egy új kezdeményezés indult el a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumban Euritmia ünnepe elnevezéssel.
Délelőtt workshopokat tartottak többek közt a Kékvölgy Waldorf Iskola tanárai, Cserháti Kati és Kálmán Zsófi azoknak, akik szerettek volna közelebbről is megismerkedni az euritmia alapjaival, főleg megtanulni a mozdulatokat és azok értelmezéseit, átérezni a mozdulatok jótékony hatásait. Este pedig egy nagyszabású előadást láthattunk az ország leglelkesebb euritmistáival, az Artemisz Euritmiai Színpad társulatának tagjaival, akik egyébként óvodák és iskolák Tanári kollégiumainak tagjai is. A társulat vezetője Scheily Mária. Az első részben Babits Mihály*, József Attila, Weöres Sándor verseinek feldolgozását láthattuk, a második felvonásban pedig Schubert legnépszerűbb ifjúkori V. szimfóniáját.
A színpadon az első taktusok után szinte megelevenedett a zene. A formákat nagyon jól láttuk a lelátóról, az euritmisták (lehettek úgy 15-en, nők és férfiak egyaránt) a hangszerek hangjaivá váltak, suhantak a térben könnyű selymeikben, és a körülöttük játszó fények éteri benyomásokkal szólították meg a közönség lelkét.
Különleges és nagyszabású élmény volt a több mint 25 perces előadás, amire fél éve készült a társulat, köztük a mi nagyszerű tanáraink Cserháti Kati és Kálmán Zsófi.
*Babits Mihály: ZSOLTÁR FÉRFIHANGRA
Consolatio mystica
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét
szerezte meséskönyvedül - s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
(Florália)
Októbertől újra felnőtt Bothmer csoport Pilisszentlászlón
Ha kíváncsi vagy, mit csinálnak gyermekeid a Waldorf-iskolában a mozgás órákon,
ha szeretnéd tudni, hogy készülnek az ötödikesek a Waldorf olimpiára,
ha szeretsz játszani, játékosan sportolni, lelkesülten mozogni,
ha meg szeretnéd tapasztalni a Bothmer gimnasztikai gyakorlatok mibenlétét,
a testre, szellemre és lélekre gyakorolt jótékony hatását,
akkor szeretettel várlak.
A foglalkozásokat minden hétfőn 18.00-tól 20.00 óráig tervezzük az iskola euritmia termében.
Kérlek, olyan ruhában gyere, amiben szabadon, jól és kényelmesen tudsz mozogni és nem bánod ha beleizzadsz! Edzőcipő vagy tornacipő szükséges! Találkozzunk hétfőn(ként)
(Méhes Csaba)
A hosszú, a lapát, meg a kenőkés
A címben szereplők nem Rejtő Jenő elveszett, csak kéziratban fellelhető regényének főszereplői, hanem a Méta-kupa kellékei.
Ez a három különböző hosszúságú ütő, volt a főszereplő a hagyományos őszi Méta-kupánkon, ahol több mint 100 középtagozatos gyermek és egy tucatnyi tanár vett részt. A Méta-kupa elnevezés a gyerekektől származik, nincs díj, sem eredményhirdetés, csak két óra közös játék. Az ötödikesek remekül megállták a helyüket a nagyok mellett, akik már évek óta gyakorolják ezt a sportot. Jó volt látni, hogyan segítik az idősebbek a rutintalanabbakat, s hogy milyen csodálattal nézik a kistesók a nagyobbak remek ütéseit. A tanári csapat csak a létszámában maradt alul a gyerekekkel szemben, a lelkesedésük fantasztikus volt!
Minden évben vágynak a gyerekek egy második fordulóra is, hogy mindenki mindenki ellen játszhasson, talán idén sikerül helyet találni a zsúfolt tavaszi napokban.
(Skoda Detty)
Korfball Hírek
A Kékvölgy Korball SE edzője Erdei Attila, ismertebb nevén Kacsa jött el hozzánk háromszor is októberben, hogy megismertesse a gyerekekkel a korfballt illetve kedvet csináljon egy remek sport űzéséhez. Kacsa nem volt egyedül, a hetedikes korfos gyerekek segítettek neki az órai feladatok lebonyolításában.
2024/25 Korfball utánpótlás U13 bajnokság győztes a Kékvölgy Plutó csapata. Balról: Török Julcsi gólkirálynő (7.o.), Kökény-Hámori Perla (7.o.), Farkas Dénes (7.o.), Sinka Barna (6.o.), Ruskó Nelli (6.o.) Németh Izabella (6.o.)
2024/25 Korfball utánpótlás U15 bajnokság 4. helyezettje: a Kékvölgy Vénusz Csapat (a képen kékben). Balról: Blaskó Berci (6.o.), Raffay Márton Mushu (6.o.), Sinka Barna (6.o.), Conolly Laura (7.o), Valkai Emma (7.o.),Raffay Márk (8.o.), Török Julcsi (7.o.), Kálmán Borka (6.o.), Maris Nikol (7.o.), Antos Klária (7.o.), Horváth Léna (5. o.), Herbert-László Maya (5.o)
A korfball koedukált, erőszakmentes játék, melyben sok Kékvölgyes gyermek találta már meg a sportját az elmúlt években. Ha valamelyik gyermeknek felkeltette az érdeklődését ez a sport, akkor még van lehetősége megnézni, kipróbálni a játékot a Ferences Csarnokban Szentendrén, kedden 4-től, csütörtökön fél 6-tól. Jó sportolást!
(Detty néni)
Amikor nyolcvan fuvola egyszerre szól…
Iskolánkból 11 fuvolista Szikora Bori fuvolatanárunk kíséretében egy csodálatos és felejthetetlen fuvola-koncerten vett részt. Első ízben került megrendezésre a Waldorf Iskolák Fuvolatalálkozója a Kispesti Waldorf Iskolában. Az ötletet egy holland kezdeményezés adta, melyet a kispesti iskola fuvolatanára felkarolt és minden Waldorf iskolát megszólított az ötlettel.
A mi iskolánk, Szikora Bori fuvolatanárunk és 7 másik iskola is lelkesen válaszolt a kora ősszel érkező hívásra. Első lépésként a fuvolatanárok ismerkedtek egymással és közösen készültek a hangversenyre. Iskolánk fuvolistái is egyre többen és egyre nagyobb lelkesedéssel csatlakoztak a kezdeményezéshez.
Október 16-án délután közel 80 wadorf fuvolista gyűlt össze a Kispesti Waldorf Iskola színháztermében. Kora délutántól kezdve folytak a közös próbák, összecsiszolódtak az ifjú muzsikusok és általuk a hangszerek és a hangzás is. Közben a szülők is lelkesen támogatták a gyerekeket, tartották őket a hosszú próbák során.
Estére minden összeállt, a hatalmas színházterem megtelt nézőkkel, még a folyosón is álltak. Fuvolistáink a hangverseny számai közül három darabban zenéltek. Leírni nem lehetséges azt, amikor közel nyolcvan fuvola egyszerre szólal meg! Egyszerre volt légies, zengő, átható, megmozdító! Mi, akik nézőként voltunk, biztosan mondhatjuk, hogy felejthetetlen élmény volt. A fuvolák hangja minden porcikánkat és a szívünket is átmelengette. Csodás és felemelő élmény!
Képet és videófelvételt nem lehetett készíteni a koncert alatt, így két, a próbák alatt készült képet láthattok, illetve a linkre kattintva belehallgathattok a koncert zárószámába, melyben a Kékvölgy fuvolistái és Bori néni is játszott.
Fantasztikus volt megtapasztalni a közös zenélés erejét, hangulatát! A gyerekek még napokig mesélték az élményeket, próbálták hosszan hordozni az ott átélt hangulatot, az élmények gazdagságát!
Köszönjük a lányoknak és Bori néninek a bátorságot, a felkészülést, a szülőknek a fuvarozást, támogatást, lelkesítő tapsolást és sok hasonló élményt kívánunk minden kékvölgyes kis és nagy zenésznek!
Álljon itt a résztvevők listája, akik képviselték iskolánkat: Hegyi Emília (5. o), Horváth Léna (5. o.), Kismődi Berta (5.o.), László-Herbert Maja (5. o.), Mihály Emmi (6. o.), Boros-Zágon Bejke (6.o.), Antos Klári (7. o.), Bibor Dorka (7.o.), Őri Nóri (7.o.), Kercsmár Míra (7.o), Hock Léna (8.o.)
(Boros-Zágon Fruzsina)
Táncos-zenés délután 2024. június 8.
Hatalmas köszönet a szombati hőségben hősiesen kalákázóknak tereink szépítéséért, így felvirágozott környezetben tarthattuk meg szombati rendezvényünket.
A hőség és az év végi teendők, események sokasága, illetve a kései beharangozó lehetett az oka, hogy lassanként érkeztek a családok, s így kicsit döcögősen indult a program. A létszám azonban szépen gyarapodott és egy igen jó hangulatú délután/este/éjszaka kerekedett belőle!
Aki eljött, annak igazán színes programban lehetett része, s a hangulatban sem volt hiba!
Hálás köszönet az árusoknak a csodás portékáikért, Deli Áginak az "árnyas" meséért, Bálint Tündének a népi játékokért és tánctanításért, Szinnai Biankának a citerabemutatóért és daltanításért, Berkes Katának a moldvai táncokért, viseletbemutóért és dalolásért, Balogh Nándinak és zenésztársainak, illetve a Magoncos Szülőknek a talpalávalóért, segítő kollégáimnak és szülőtársaimnak, s nem utolsósorban az ideérkezőknek a sok finomságért, jókedvükért, lelkesedésükért!
A visszajelzésekből az körvonalazódik, lesz folytatás!
Kóczán-Tóth Kriszta
Olimpián az 5. osztállyal 2024 május 22-25.
15 éve minden tavasszal nagy örömmel figyelem a főoktatást futással indító ötödikeseket, ahogy kitartóan róják a köröket a lenti épület körül. Készülnek a nagy megmérettetésre, ahol nem másokat, hanem önmagukat kell túlszárnyalni majd. És én magam is izgalommal, lelkesedéssel készülök mindig velük az olimpiai búcsúztatóra, hiszen az euritmia gyökerei az ókori görögök világába nyúlnak vissza! (Euritmiaórán megelevenítjük az ókori görögök Evoe! köszönését, az ókori görög energia-, és béketáncot, megtanuljuk Anakreón disztichonját, és megtanulják a nagy fegyelmet és figyelmet követelő ötös csillagban történő rúddobást, ami igazi kihívás számukra… )
Idén végre megszületett bennem az elhatározás, hogy ha elenged az iskola, akkor elkísérem Detty nénivel István bácsit és az ötödikeseket a verőcei Olimpiára!
Igazán felemelő volt, amit átélhettem ezen a négy napon a gyerekek között Istvánnal és Dettyvel! Az égiek épp olyan idővel ajándékoztak meg bennünket, ami tökéletes egy ilyen eseményhez: napsütés is, eső is, szivárvány is volt… Sátrainkban minden hajnalban a madarak gyönyörű dalára ébredtünk. Négy napon át ismerkedtek a gyerekek a különböző városállamokban más Waldorf-iskolák ötödikeseivel, Bothmer-tanáraival, osztálytanítóival, szaktanáraival. Új barátságok születtek, és mindannyiunkat átjárhatott az összetartozás meleg érzése. 260 gyerek lelkében formálódott ezeken a napokon pedagógiánk egyik alapgondolata és üzenete: a világ, amit megteremthetünk együtt: szép, jó és igaz!
Az edzéseken tovább tudtak finomodni a mozdulatok, tovább tudott mélyülni a figyelem, erősödni az izmok… És az ünnepi napon a szülők karéjában ragyogó napsütésben mindannyian át tudtuk élni a mozgás szépségét, nemességét… Ami különlegessé tette ezt az Olimpiát még mindannyiunk számára, az az volt, hogy a Rózsaház gyógypedagógia Waldorf Iskola ötödikesei is velünk voltak, és szombaton ők is minden olimpiai próbatételen részt vettek a többi gyermekkel együtt!
Úgy éreztük többen tanárok, hogy ennek csodás pedagógiai értéke volt! Így vált teljessé, felejthetetlenné ez a négy nap! Mindannyian egy kicsit más emberként, lélekben megújulva, akaratunkban és testünkben megerősödve térhettünk vissza erről az Olimpiáról!
Cserháti Kati
XVII. Dobbanások 2024. május 11.
Az idei évben is egy csodálatos, felemelő, s mindemellett vidám napot tölthettünk együtt!
Szívet melengető érzés volt látni, hallani a színpadon megszólaló szárnypróbálgatásokat, s azt az utat, amit a különböző osztályfokokon, egyre nagyobb hangszeres múlttal rendelkező gyerekeink, fiataljaink, illetve szüleink és tanáraink mutattak nekünk. Külsős fellépőink felkérésekor fontos szempont volt, hogy valamilyen szál a Kékvölgyhöz fűzze. Szerencsére nem volt nehéz dolgunk, mert igen színes a paletta. Külön öröm számunkra, hogy egyre több csoportos "formáció" alakul közösségünkben, s áll színpadra!
Idén Detty néni és a 6. osztályosok jóvoltából zsonglőrbemutató is színesítette a programot. Az eszközöket profik segítségével ki is próbálhatták a gyerekek.
A kézműves foglalkozások idén is teltházzal működtek. Hála a szervezőknek, segítőknek, sok kedves alkotás született!
A kicsik pihenőhelye mellett idén teret kapott egy nagyobbaknak kialakított hencsergő, ahol élő gitármuzsika mellett pihenhettek az ifjak.
Éhesek sem maradtunk, ínycsiklandó bográcsos ételekkel és - a készlet erejéig - házi finomságokkal kényeztethettük bendőinket.
Fotósokban is bővelkedtünk, ezekben a galériákban találjátok képeiket: itt, itt és itt.
Az adományos küblik is szépen teltek, amit ezúton is hálásan köszönünk! A rendezvény nyereséget továbbra is iskolánk zenei életének szinten tartására és fejlesztésére fogunk fordítani, többek között hangszerjavításra vagy vásárlásra, zenei programok szervezésére, vendégelőadók meghívására.
Köszönet és hála illet minden egyes fellépőnket és felkészítő tanáraikat, a technikusainkat, a szervező szülőket, látható és láthatatlan segítőinket, jókedvű vendégeinket, s nem utolsó sorban a ragyogó időjárást
Kóczán-Tóth Kriszta
Bárányok érkezése az iskolakertbe
Nagy örömhír számunkra, hogy megérkezett a három várva-várt törpebárány az iskolakertbe. Hosszú utat tettek meg míg ideértek, a májusi kalákán szépen elkészített pajtájuk és karámjuk várta őket.
Sok-sok látogatójuk volt az elmúlt napokban, mondhatni az egész iskola ellátogatott hozzájuk. A gyerekek nagy csodálattal és kíváncsisággal fogadták őket, sok-sok kérdésük volt. A tyúkoknak kellett egy kis idő míg megbékéltek a lakótársakkal, most már megférnek egymás mellett.
A bárányok nagyon békés jószágok, nagyon boldogok, hogy végeláthatatlan mennyiségű mezei finomságból csemegézhetnek és a gyerektársaságban simogatást is kaphatnak.
Szeretnénk Benneteket, a gyerekek mellett, arra kérni, hogy vigyázzunk ezekere a jóságos állatokra együtt. Kéréseink felétek, ha látogatóba mentek az iskolakertbe, kutyáitokat pórázra fogjátok, valamint a karámba (a birkák területére) csak akkor menjetek be, ha tanár is jelen van. Ezen kívül kérjük, hogy az iskolakert és a karám kapui mindig csukva legyenek. Ez legyen közös felelősségünk! Nagyon fontos számunkra, hogy ezek az állatok nyugalomban és biztonságban érezhessék magukat és ehhez fontosnak tartjuk ezt a három szempontot szem előtt tartani.
Köszönjük a figyelmességeteket előre is,
A kert csapat
Húsvét és tavasz ünnep
‒ az idézeteket Emil Bock: Három év című könyvéből vettem 325. o. -
“A természetes évszakok menetében abban áll a húsvét előtti hét jelentősége, hogy ekkor telik meg a tavaszi hold. A tél igézete végleg megtörik, ugrásszerűen előtör a föld új élete. Hatalmas lendülettel indul meg a növényvilágban a nedvek és erők fakadása és áramlása.”
Idén különösen korán ünnepeltük a húsvétot. Földgyertyáinkat, amelyeket február 2-án helyeztünk az iskolakertbe már benőtte a zsenge fű, de mi még emlékeztünk fényük erejére, ahogy összekapcsolódtunk a föld ébredésének pillanatával.
“A nappal és az éjszaka harcában az egyensúlyi helyzeten átlendülve, a nappal vívja ki a fölényt, ami azután a tavaszi holdtölte utáni vasárnap, a fény diadalünnepén szilárdul meg.
A Nagyhét, ahogy azt az evangéliumi leírás tartalmazza, nem áll kezdettől fogva összhangban a tavaszi természettel. Ellenkezőleg: az elképzelhető legélesebb kontrasztban áll vele. Csak legvégül, mikor a húsvéti nap felkel, torkollik bele abba az ünnepi ujjongásba, ami megegyezik a tavaszi csoda ujjongásával. De a nagyhét komoly drámája készíti elő ezt a megegyezést. A természetben magától jön a tavasz.”
Fel kellett készítenünk magunkat tehát arra, hogy természet folyásához most újra tudatosan kapcsolódjunk. A tavaszi napforduló (március 21.) után az osztályaink húsvéti történetekkel, dalokkal és a korosztályoknak megfelelő húsvéti előkészületekkel hangolódtak az ünnepre. Volt, aki a kertben dolgozott volt, aki padját, osztálytermét tette rendbe, sütöttünk, tojást berzseltünk, írókáztunk, gyapjútojást tűnemezeltünk, Kelemen Bea szülőtársunk segítségével tojástartókat horgoltunk, és voltak, akik a Kálvária-dombon jártak.
“A húsvét előtti hét nap hasonló a karácsonyi időszak 12 szent éjszakájához. Az «évek közötti» idő azok számára, akik áhítattal élik át a télközép erőinek működését, a helyes előkészület ideje az elkövetkezendő év 12 hónapjára. A Nagyhét hét napja új erőt ad mindahhoz, amit a sors hoz majd a jövőben azoknak, akik belső aktivitással élik át a Passió misztérium-drámáját. „
Tavasz ünnepünkre (április 8.) az új telken gyűltünk össze. Onnan Pilisszentlászló kőbányájába (a gyerekek egyik kedvenc helyére) vonultunk, hogy ott ünnepeljük az újra találkozásunkat társainkkal, a közösséggel. A tavaszi lendület meleg nyári sugarakat is hozott. A több mint 200 gyermek vegyes csapatokban játszott egymással. A csapatvezetők az ötödikesek voltak, a játékhelyszíneken a hatodikosok és tanáraik fogadták őket. Volt bányafutás, spiráljáték, homloklabda, kötélhúzás és még sok élvezetes csoportfeladat. A tízórai szünetben a bánya egyik legnagyobb köve adta az asztalunkat. A kicsik varrott filctojáskákkal térhettek haza.
Köszönjük az ötödikes és hatodikos szülők segítségét az ünnep megszervezésében. Nélkülük nem jöhetett volna létre!
Szerző: Florália
